Vízkereszt ünnepe (január 6.) tulajdonképpen Urunk megkeresztelkedésének ünnepe, amelyet görögül „Theofánia” néven emlegetnek a liturgikus könyvek.
Ahogy olvashatjuk: abban az időben eljött Jézus Galileából Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék általa. János igyekezett visszatartani, mondva: „Nekem van szükségem arra, hogy te keresztelj meg, és te jössz hozzám?” Jézus válaszul ezt mondta neki: „Engedj most! Mert az illik hozzánk, hogy így teljesítsünk be minden igazságosságot.” Erre engedte őt. Miután Jézus megkeresztelkedett, nyomban feljött a vízből. És íme, megnyílt neki az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leereszkedett és rászállt. És íme, egy hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”
Lelki vezetőnk, Sivadó Miklós atya segített abban az iskolásainknak, hogy megértsék az Írást.
„Ahogy Vízkeresztkor halljuk: Jézus elmegy a Jordán folyóhoz, mint a többi bűnös ember. Mintha ő is magán hordozná azt a sok szennyet. És akkor valami történik: szózat hallatszik az égből. De miért ment Jézus azért a Jordánhoz? Azért, hogy minden embernek a bűnét magára vegye. Mert felelős azért, ami körülötte van. Ő nem azért jött a világra, hogy bárkit is elítéljen, hanem hogy üdvözüljenek általa. Ezt próbálja nekünk megtanítani ezzel: ahol éppen vagyunk életünk során, figyeljük meg, hogyan tud általunk üdvözülni a világ. Hogyan lesz jobb, tisztább? Hiszen nem minden tökéletes, mi sem. Amikor megszentelik ebben az időszakban az otthonainkat, iskolánkat, azt kérjük, hogy mi is ebben az áldásban részesüljünk. Hogy Isten áldása és szeretete növekedjen bennünk. Ha ezt elhatározzuk, biztosan sikerülni is fog, hiszen a Szentlélek segít minket ebben” – bátorította a gyerekeket Miklós atya. (Bródi-Szilágyi Ilona)
