Jézus tanítványaival együtt beszállt a bárkába, és azt mondta nekik: „Evezzünk át a tó túlsó partjára!”
A buszon már elkezdődött a lelki napra való ráhangolódás: „…egyre közelebb az az idő, amikor dönteni kell, milyen irányban indultok el a továbbtanulás miatt az iskolánkból, most együtt indulunk el, hogy lelkileg keressük az utat”.
Kegyhelyünkön Szent Liturgián vettünk részt, felajánlva a 8. évfolyam családjaiért. Az evangéliumi szakaszban hallhattuk, hogy a tanítványok bárkája viharba került… „Életetek során lesznek viharos időszakok, a kérdés az, hogy az embert próbáló helyzetekben tudjátok-e szólítani az Urat, vagy csak saját képességeitekre hagyatkoztok. Hívjátok be most szívetek csónakjába Jézust, így induljatok az útra…”
Pindzsu István atya előadásában rendkívül személyes és szívhez szóló tanítást kaptunk ahhoz, hogy együtt utazva az élet tengerén mennyire fontos, hogy senkinek se legyünk a testi-lelki fájdalma forrásai. Szavaink, cselekedeteink teremjenek jó gyümölcsöket. Gorcsa György révén bőséges ismereteket kaptunk a bazilika és a könnyezés történetéről, mely kibővült a múzeum meglátogatásával és a kiállított tárgyainak megismerésével. A lelki táplálékok mellett egy finom ebéd részesei is lehettünk. Indulás előtt elköszönve a kegyképtől, a fatemplomba tértünk be rövid imádságra és elmélkedésre. Itt hallhattuk, s átélhettük, hogy az egyszerűségben, szegénységben is megtörténnek a legnagyobb csodák, sőt mi magunk is lehetünk a szeretet csodája egy útját vesztett világban, tudva, hogy Jézus az Út. Ő a mi Utunk!
Zarándoklatunk a Hajdúdorogi Főegyházmegye anyagi támogatásával, a 2024. évre meghirdetett közösségi programok pályázatának keretében valósulhatott meg. Köszönet érte! S köszönet a máriapócsi vendéglátóinknak.
(Sivadó Miklós)
