Manapság sokan csak „Mikulásnak” hívják, piros ruhában jár, hófehér a szakálla, és ajándékcsomagot remélnek Tőle a gyerekek jótetteikért cserébe. De ki is Ő valójában? (Bródi-Szilágyi Ilona és Sivadó Miklós összefoglalója)
A liciai Patarában született 280 körül, gazdag, istenfélő szülőktől. Már gyermekkorától Isten kegyelmének jelei vették körül. Nevelését nagybátyja Miklós püspök végezte. Amikor felnőtt, pappá szentelték. A Szentföldről visszatérve, Myrában telepedett le. Szent élete miatt az összegyűlt egyházi vezetők a város püspökévé választották. Az egyik méltatója szerint a főpap élete a szeretetnek és az emberek iránti együttérzésnek szakadatlan hőstette.
Ő a betegeknek orvos volt, a síróknak vigasztaló, a szegényeknek megmentő, a szenvedőknek vigasz, az árváknak atya, a veszélyt szenvedőknek védelmező és mindenkinek minden szükségben gyors menedék. Nem várva meg a segítségkérést, ő maga kereste fel a szükségben levőket. Az éjszakai csend oltalma alatt, elkerülve a tanukat és dicséretet, ő irgalmas, titkos alamizsnával menti meg a három szerencsétlen leánytestvérnek jó nevét és az ő elszegényedett kislelkű atyjukat. Amikor igazságtalanul lettek halálra ítélve hárman az ő nyájából, ő az ítélet helyére sietett, hogy kihúzza a hóhér kezéből a kardot. Amikor pedig kegyetlen ítélet lett kimondva a királyi vezérekre, a főpap a királyhoz fordult, hogy megmentse az ártatlanokat.
Sivadó Miklós atya az ünnepi liturgián arra buzdította a fiatalokat, hogy amikor módunk van rá, jó dolgokra gondoljunk, jó dolgokat mondjunk másoknak, jót tegyünk másokért, ezáltal boldogság születik körülöttünk is. Számunkra a legnagyobb öröm, hogy mi is megtapasztalhatjuk ezt szívünkben, lelkünkben: amikor jót teszünk, boldogok vagyunk. Sőt, egy idő után ezt a sok jótettet az Isten kiegészíti, ezáltal lehetünk egyre nagyobbak – lelki mérték szerint, mert így növekszünk a Mennyek Országában. „Mindannyiunkban hatalmas jóság rejlik, én azt kívánom, hogy mindez megszülessen általatok” – zárta sorait Miklós atya.
A Szent Liturgiát követően izgalmas pillanatok következtek iskolánk életében. Eljött iskolánkba a Szent nagykövete, a Mikulás. Nagy piros zsákjában ma is sok-sok finomság rejlett, melyből még a délutánra is maradt. Diákjaink nagy örömmel fogadták megjelenését, s az osztályszintű találkozások alkalmával igyekeztek énekkel megköszönni ajándékozó szeretetét.
