A 2023. évi HATÁRTALANUL pályázati program keretében a 7. b osztályosok a Vajdaságba kirándultak. „Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával.”
Első nap
2024. május 14-én kedden 4.30-kor találkozó az iskolával szemben lévő buszmegállóban. Bepakolás után Tompa felé vettük az irányt, ahol csatlakozott hozzánk az idegenvezetőnk. Első állomásunk Kelebia volt, ahol a délvidék egy nagyon ismert és elismert híres, sokoldalú személyiségével ismerkedhettünk meg: Paskó Csaba atyával, aki egy személyben mesterszakács, a magyar gasztronómia nagykövete, zeneiskolai tanár, karnagy és hitközsége plébánosa. Szabadka – jelentős iskolaváros, itt egy vegyes tannyelvű iskolába, a Majsai úti Általános Iskolába tettünk látogatást. Köszönet Bognár Beáta Igazgatónőnek a meleg fogadtatásért, vendéglátásért, az iskolalátogatásért, a megszervezett közös programért – egy ottani 7. osztállyal találkoztunk. Mindkét csoport röviden bemutatta a saját intézményét és osztályát. Süteménnyel, meleg teával vártak minket, majd egy nagyon jó hangulatú sportvetélkedőn vettünk részt. Bejártuk az intézmény hatalmas területét – óriási udvar, szabad területek, teniszpálya, atlétikai pálya és sportcsarnok szolgálja a gyerekek kényelmét. Az épületen belül irigylésre méltó színházterem. A gyerekek – különösen a lányok – hamar megtalálták a közös hangot, azóta is tartják Instagramon a kapcsolatot egymással. Az iskola igazgatójának segítségével egy belvárosi diákotthon menzáján ebédelhettünk. Ezt követően Szabadka nevezetességeivel ismerkedtünk. A városháza dísztermének meglátogatásához időpontunk volt, ahol helyi idegenvezető tartott 30 perces előadást a díszteremben, a magyar történelem nagyjainak szobrai között. Ebben a teremben ülésezik a jelenlegi városvezetőség is. A belvárosban Mátyás király és Kosztolányi Dezső szobránál helyeztük el a megemlékezés koszorúját. A belvárosban tovább sétálva megnéztük a Szent Háromság szobrát, a Színház és a Zsinagóga épületét is. A városból kifele haladva szintén koszorút helyeztünk el a Vergődő turulmadár szobránál is. Zombor felé vettük utunkat, ami a „Vajdaság legzöldebb települése” címmel bír. Elfoglaltuk szállásunkat, ahol nagyon finom és bőséges vacsorával vártak minket – Guest House Kariba.
Második nap
Reggeli után Zombor belvárosában a Városháza csodálatos épületénél idegenvezetőnk rövid ismertetőt tartott a város történetéből. Elsétáltunk a Karmelita rendház, a Ferences templom és kolostor épületéhez. Ennek érdekessége, hogy falán egy különleges napóra található. Sétánk során a Nemzeti Színház épületét is megcsodáltuk. A Hősök parkjában újra találkozhattunk történelmünk jelentős személyiségeinek sírjával. Doroszló előtt az út mentén található a Szűz Mária kegyhely, ahol kis útszéli ikonok sorakoztak a sétány mellett. Ezek között haladva érkeztünk meg a szent kúthoz – ősi idők óta van itt ez a kutacska, mely körül az egykori templom és kolostor romjai látszanak. Ez a délvidék leglátogatottabb zarándokhelye. Újvidék felé vettük az irányt. A város szélén Pétervárad legnevezetesebb építményét, a csillag alakú ötszintes erődöt másztuk meg. A végeláthatatlan lépcsősoron felérve gyönyörködhettünk az elénk táruló látványban – a vár toronyórájának mutatói fordított szerepűek. A nagymutató mutatja az órák múlását abból a célból, hogy a Dunán elhaladó hajók messziről láthassák a helyi időt. Itt meghallgattuk idegenvezetőnk tájékoztatását Újvidékről. Megtudtuk, hogy ez a város a Vajdaság kulturális központja: van magyar nyelvű színháza, magyar nyelvű TV és rádiója, ahol magyar nyelvű adásokat sugároznak. Rövid szabadidő után a központban megnéztük a Szent György székesegyházat – építészeti remekmű, csodálatos belső díszítéssel, majd megtekintettük a Püspöki palotát. Ezen a helyen egy hatalmas tér és széles sétáló utca adott lehetőséget arra, hogy a gyerekek önállóan fedezzék fel a környező épületek csodálatos homlokzatait, szobrait és fagyizhattak is. Második éjszakai szállás: Újvidék Hostel”S” – nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. Finom és bőséges vacsorát kaptunk, kényelmes szobákban pihenhettük ki a nap fáradalmait.
Harmadik nap reggelén egy fantasztikus svéd asztalos reggeli után Topolya felé vettük utunkat. Építészetileg a város egyik legizgalmasabb látnivalója a Sarlós Boldog asszonyról elnevezett templom, amit csak kívülről volt lehetőségünk megtekinteni.
Következő célállomásunk Csantavér volt, de a szuper vasút építése miatt egy hatalmas kerülővel (újra láttuk Szabadka szélét) tudtuk megközelíteni a várost – így már nem hagytuk ki a Palicsi tavat, amely ily módon az utunkat keresztezte. Ez egy népszerű kirándulóhely, ahol tiszteletünket tettük Vermes Lajos olimpikon szobránál és megnéztük az épp felújítás alatt álló víztorony épületét. Megérkeztünk Csantavérre, ahol a lakosság 92,4% magyarnak vallja magát. Az egyik leghomogénebb magyar településnek számít a Délvidéken. Csantavér monumentális neoromán stílusú katolikus temploma, a Páduai Szent Antal templom, ami a Róma Bazilika mintájára épült. Csodálatos látvány fogadott minket ebben a templomban is. Zentához közeledve a város szélén a Felsővárosi temetőben található a zentai csata emlékműve – megkoszorúztuk a 1848–49-es történések áldozatainak emléket állító sírhelyet. Zenta belvárosában egy pizzázóban megebédeltettük a gyerekeket. Nem messze található a Városháza, ahol egy másnapi látogatásra kértünk időpontot. Elfoglaltuk szállásunkat az Anna Panzióban, ahol szintén meleg fogadtatásban és bőséges vacsorában részesültünk. A házigazdánk szenvedélyes régiség gyűjtő. A tárgyait a szálláshelyen nagy szeretettel, mindenkinek láthatóvá téve, akárcsak egy kis múzeum állította ki.
Negyedik nap
Reggeli után először a régi Tűzoltó laktanya szecessziós stílusú épületét néztük meg, majd a városházához sétáltunk. A városháza toronyban a zentai csatát bemutató kiállítást és rövid videót tekinthettünk meg, majd felmásztunk a toronyba.
Röszkei átkelőnél léptük át a határt – elbúcsúztunk idegenvezetőnktől, akinek ezúton is köszönjük a segítségét, türelmét a gyerekekkel szemben tanúsított toleranciáját, megértését. Késő délutáni órákban érkeztünk haza.
