MEGVALÓSULT MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL
A pályázatot még Kárpátaljára terveztük, de az előző két évi és az ide események miatt esélyünk nem volt elutazni. A módosítási lehetőséggel élve az utazás helyszínének Erdélyt választottuk. Nyolcadik osztályban a magyar tananyag fontos részét képezi Ady Endre, ezért esett a választásunk Erdélyre – testközelből látni szülőhelyét, elemi és középiskoláinak helyszínét, újságírói pályájának meghatározó állomásait, szerelmeit, szerelmi költészetét meghatározó személyeit, az épületet, ahol utolsó éveiben betegeskedett.
„Határtalanul” osztálykirándulásunk legfőbb célja, hogy megismerkedjünk az egykor Magyarországhoz tartozó területekkel, településekkel, tájakkal. Erdély bebarangolására és megismerésére több év is kevés lenne, így négy napba elég nehéz besűríteni a legszebb és történelmileg, földrajzilag legfontosabb látnivalókat. Kirándulásunk ezért egy leszűkített területet foglalt magába: Ady Endre költőnk életének jelentősebb állomásait látogattuk meg – összekötve a tananyagot a valóságos helyszínekkel. Nyitott szemmel járni és figyelni a természeti környezet csodáit, gyönyörködni a tájakban.
A gyerekek 95%-a nem járt még külföldön, azaz most lépték át először a magyar határt. Minden élmény új volt már az átkelés során is – miért jön a határőr a buszra, miért veszi el az igazolványunkat, mikor adja vissza? A hegyoldalban pompázó fák látványa, a vízmosta oldalak, a vizek partján lerakott kavicsok, fa hordalékok látványa újdonság volt számukra. A tankönyvből szerzett és az utazás során hallott helyi és történelmi tájékoztatók most a valósággal összeköthetőkké, láthatókká váltak. Mindaz, ami eddig csak fotókról volt ismert, most ott volt a szemük előtt.
De láthatóvá váltak a szószedetből ismert fogalmak is: háromosztatú parasztház, pitvar, vert padló, vályog tégla, löncsölt föld, gémes kút, szabad kémény, csöcsös korsó, kasza, sarló, vályú…
Rácsodálkoztak az ízes magyar beszédre, az általuk ismeretlen szóhasználatokra. Elképedtek azon, hogy milyen mélyen őrzik magyarságukat az itt élő emberek. Példaként állhat számunkra, akik Magyarországon élünk.
Az utazás szervezése során a gyerekek számára minden szempontból biztonságos autóbuszt biztosítottunk. A szállások esetében is sikerült a megfelelő komfort fokozatú helyet foglalni. Indulás előtt mindenkinek baleset és poggyász biztosítást kötöttünk. Naponta háromszor meleg étkezést kaptak, tízóraira és uzsonnára pedig igény szerint hideg élelmet. Minden helyszínen a pályázat jóvoltából fizettük a belépőket.
A határt Szatmárnémetinél léptük át. A központi park körül tettünk egy rövid városnézést. A Római Katolikus Székesegyház Szatmárnémeti egyik legreprezentatívabb épülete. A templom belső terében a főoltár képét pillantjuk meg először, de a kupolafestmények is csodálatos alkotások. A gyerekeket is teljesen magával ragadták a látottak. A parkon keresztül a Tűzoltó toronyhoz érkeztünk. A város egyik szimbóluma 45 m magas, a toronyba 175 lépcsőfok visz fel. A kanyargós, szűk csigalépcső végén a körerkélyről fantasztikus kilátás nyílt a városra. A technika fejlődésével, a telefon megjelenésével a torony elveszítette funkcióját, ma már csak turisztikai látványosság. Következett a Láncos templom és a parkjába átköltöztetett Kölcsey szobor. Nevét az épületet és a parkot körülvevő lánckerítésről kapta. Belső egyszerű díszítettsége a korábbi római templom után még szembe tűnőbb volt. Elhelyeztük a megemlékezés koszorúját a Himnusz költőjének mellszobránál.
Szálláshelyünk Nagykárolyban, a Károlyi kastély kertjében lévő ifjúsági szálláson volt. Az egykori istálló épület földszintjén egy hatalmas közösségi teret – étkezőt, a szénatérben pedig 3 – 4 ágyas szobákat és hatalmas társalgót, közös mosdót és zuhanyzót alakítottak ki. A gyerekek nagyon élvezték a közös tér adta lehetőséget, az esti közös játékokat, foglalkozásokat és közös időtöltést.
Második nap reggeli után Érmindszentre – Ady falvára indultunk. Ady Endre szülőháza egy nádfedeles háromosztatú parasztház. Édesanyja öröksége, amely eredeti bútorokkal van berendezve. A család a későbbiekben az udvarra egy nagyobb házat is épített, ahol fotók, kordokumentumok segítségével bepillanthatunk az életükbe. A két épület közötti udvaron Ady bronz mellszobránál is elhelyeztük a megemlékezés koszorúját.
Délután a régi lovagvárakra emlékeztető, múzeumként funkciónáló, Károlyi kastélyt jártuk körbe. A történelmi kiállítások mellett láthattunk afrikai trófea- és fegyvergyűjteményt, de találkozhattunk a kor viaszfiguráival, közöttük Ady Endrével is.
Harmadik napon utunkat Zilah irányába vettük. Elsőként Ady egykori gimnáziumába látogattunk, ahol sok érdekességet tudhattunk meg a költő gimnazista éveiről és a jelenlegi gimnáziumi életről pl. tanulói bejárat, egyenruha. Az épület előtti Ady szobornál elhelyeztük koszorúnkat. Az épülettel szembeni térről szintén Ady ül egy padon és egykori iskolájára néz. A téren még Wesselényi szobát is megnéztük, majd elsétáltunk a református templomhoz. A délutáni órákban érkeztünk Kalotaszentkirályra, ahol a nap további részét a helyi gyerekekkel töltöttük. Szállásunk egy minden igényt kielégítő panzióban volt.
Negyedik nap reggeli után a hazafele úton a Csucsai kastélyt ejtettük útba. Itt élte életének utolsó éveit Boncza Bertával. Megcsodáltuk a kilátást a Királyhágóról. Nagyváradon bebarangoltuk a várat, megnéztük a Kanonoksort. Elsétáltunk az Ady múzeumhoz, az előtte lévő téren tisztelegtünk Ady szobra előtt, majd megpihentünk a Sebes-Kőrös partján. Sétánkat a Püspöki palotánál fejeztük be.
A kora esti órákban érkeztünk haza.
