„Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag. A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte: – Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az – hogy mondjam neked? – a szív ügye. – Mesélj nekem a boldog pillanatokról! – Hagyjál most, álmos vagyok. (…) – Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni. – Szeretlek! Nagyon! – Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.”
