Március 25: a legszentebb Istenszülő örömhírvételének ünnepe. Ebből az alkalomból utrenyén vett részt iskolánk minden diákja a főszékesegyházban. Nagy öröm volt számunkra, hogy a szertartáson Kocsis Fülöp metropolita atya is jelen volt. (Bródi-Szilágyi Ilona beszámolója)
Miről is szól ez a szép ünnepünk?
Azokban a napokban Erzsébet, Zakariás felesége fogant, és elrejtőzött öt hónapig, mondván: „Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.” A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki Józsefnek, egy Dávid házából való férfinak volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, malaszttal teljes! Az Úr van teveled! Áldott vagy te az asszonyok között.” Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkozott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja majd atyjának, Dávidnak trónját, uralkodni fog Jákob házán örökké, és országának nem lesz vége.” Mária erre így szólt az angyalhoz: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az angyal feleletül ezt mondta neki: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged, és ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit meddőnek hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen.” Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálója, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávozott tőle az angyal.
Az ünnep története
Eredetileg az Örömhírvételről az egyház a karácsonyra, illetve Úrjelenésre készülve emlékezett meg. Szent Ágoston viszont már a IV-V. század fordulóján figyelmeztet arra, hogy március 25-ét már régóta az Úr fogantatása és halála napjának tekintik. Egy ősi egyházi hagyomány szerint az Úr Jézus kereken harminc évig volt a földön, s ugyanazon a napon fogantatott, mint amikor teremtette az embert és meghalt. Persze március 25. inkább csak egy idealizált dátum volt, amely majdnem megfelelt a tavaszi napéjegyenlőségnek. Az ünnep alapjául szolgáló eseményt Szent Lukács evangéliumából olvashatjuk, az első fejezet közepén (1,26-38). Amikor Gábriel arkangyal azzal a köszöntéssel érkezett, hogy „íme, méhedben fogansz, és fiút szülsz, akit majd Jézusnak hívsz”, ezzel Izaiás prófétának az Acház királyhoz intézett jövendölésére is hivatkozik: „Az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogant, fiút fog szülni, s nevét Immanuelnek hívja (Velünk az Isten)” (Iz.7,14). Az ősi jámbor hagyomány szerint, amikor a főangyal fölkereste az Istenszülőt, Mária éppen ezt a jövendölést olvasgatta. Az ünnep titka az, hogy a názáreti Szűz annak a Messiás királynak szülőanyja lesz, aki kézbe veszi az emberiség sorsának irányítását. S a Szűz válasza után férfi közreműködése nélkül világra jön az Isten.
De miért találkozik Mária és Erzsébet?
Mária az angyal jelenésekor megtapasztalja az isteni kegyelmet, és bátran igent mond az Ő kérésére. De emberileg egy érdekes dolog történik ezután, fogalmazott prédikációjában Sivadó Miklós atya, iskolánk lelki vezetője. Mária ellátogatott Erzsébethez. És akkor látta csak igazán, hogy az angyal ígérete valóságos, így ő is megerősítést kapott hitében. Gyerekek, ha ez így volt Erzsébettel és Máriával, akkor te is boldog lehetsz, boldog leszel, ha hiszel! Sőt: te nemcsak hiszel, hanem megéled a hitet a szeretet révén. Kívánom, hogy tegyük ezt minden nap. Minden utunk vezéreljen minket az isteni erő megtapasztalására és vezéreljen minket a jócselekedetekre! – fejezte be Miklós atya.
