Október 6: nemzeti gyásznap Magyarországon. A Szent Efrém-iskola pedagógusai és diákjai közösen emlékeztek meg az aradi vértanúk haláláról. (Bródi-Szilágyi Ilona beszámolója)
Az összejövetelnek az új tornacsarnok adott otthont, a megemlékezés virágait pedig a bejáratnál helyezték el fiatalok. A 6. a osztály ünnepi műsorral, versekkel, korabeli olvasmányokkal idézte fel a múlt történéseit. A tanulókat Miksó Zoltán tanár úr készítette fel. Sivadó Miklós atya, lelki vezetőnk pedig gondolatébresztő elmélkedésre hívta a jelenlévőket:
„Isten az embert szabadnak teremtette, a saját képére és hasonmására. Az ember pedig saját szabadsága révén formálja tovább ezt a teremtett világot, és a saját életét is. Ezt a szabadságot sokszor tapasztalhatjuk, hogy kívülről vagy belülről veszélyeztetik. Kívülről például, hogy ha valaki ráerőszakolja akaratát a másikra, akár egy egész nemzetre. Belülről pedig a saját gyengeségeink azok, amelyek ezt a szabadságot kikezdhetik. A magyar hősök, akikről most megemlékezünk, feláldozták az életüket ezért a szabadságért! A mai nemzedék pedig felelős azért, hogy mit kezdünk ezzel az elnyert szabadsággal” – mondta Miklós atya. „Az a küzdelem, ami az 1848-49-es szabadságharcban folyt, annak az eredménye sok-sok éven keresztül formálta a nemzetünket. Hogy mi mivel küzdünk a belső szabadságunk elérése érdekében? A rossz tulajdonságainkkal és a helytelen vágyainkkal. Legyen ez egy küldetés számunkra! Mert ha ezt a tiszta szabadságot nem érjük el, akkor a viselkedésünk mások szabadságát fogja eltiporni. Erre a tiszta, szellemi létre hív meg minket a Jóisten. Megköszönjük az elődeink áldozatát, hogy készek voltak meghalni a hazáért. Ugyanakkor ne feledjük: mi is szabadságharcosok vagyunk, mert küzdünk a belső, és hazánk külső szabadságáért is.”
Fotók: Mézes-Pataki Roni (7. a)
