A Szent Kereszt fölmagasztalása ünnepén, szeptember 14-én erre hívta fel a figyelmet Sivadó Miklós atya, iskolánk lelki igazgatója. (Bródi-Szilágyi Ilona beszámolója)
A Szent Liturgián hangsúlyozta: csak így érdemes élni, ha Krisztusra szegezzük a tekintetünket. Ebből a szempontból legyünk olyanok, mint a jobb lator a kereszten, s ne a gúnyolódók táborába álljunk be, mint a bal oldali. A saját megkötözöttségünk, szenvedéseink, erőtlenségünk közepette is Jézusra tekintsünk! Mint mondta: Főszékesegyházunkban is van egy pici szilánk Krisztus keresztjéből, de nemcsak a templomban, hanem a szívünkben is éreznünk kell annak gyógyító jelenlétét.
A Szent Kereszt fölmagasztalása
Az Egyház ezt az ünnepet az Úr keresztje megtalálásnak emlékére rendelte el. Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona Jeruzsálembe ment, és egy idős zsidó útmutatása alapján sikerült megtalálni egy gödörben Jézus és a gonosztevők keresztjét. Mivel a kereszt felírása elkeveredett, Istenhez fordultak, hogy Ő mutassa meg az igazit. Először egy betegen fekvő asszonyhoz érintették a kereszteket. Jézus keresztjének érintésére az asszony meggyógyult. Utána egy temetésre vitt halottnál tették meg ugyanezt. Az igazi kereszt érintésére a halott feltámadt. Ezeknek a csodáknak híre sok embert vonzott a Golgota hegyére. Mivel a nagy tömeg miatt nem volt arra lehetőség, hogy mindnyájan megérintsék, megcsókolják Jézus keresztjét, Makariosz pátriárka, egy magas helyre állva, tisztelettel emelte a magasba Jézus keresztjét, hogy mindenki láthassa.
Ehhez kapcsolódó hagyomány:
A monda szerint a csengő orbáncfű vagy szentjánosfű Jézus Krisztus keresztfája alatt nőtt ki, öt szirma és vörös nedve Krisztus sebeire és vérére emlékeztet. A Megváltó vére rácsöppent a növényre ezért vörös a nedve. Ugyanezt tartják a lapulevelű keserűfűről is, melynek a levelein láthatóak piros foltok. A csengő orbáncfüvet hatásos gonoszűző szernek gondolták.
