Kárpátaljára utaztak a 7. a osztályosok. A május 22-25-ig tartó nagyszerű kirándulás a „Határtalanul!” program keretein belül valósult meg. │ Szoboszlai Csaba beszámolója
Nagyszerű napokban volt részünk Kárpátalján. Testközelből láthattuk például, ahogy a Latorca áttör a Vereckei-szoroson. A Vereckei-hágón járva megelevenedett előttünk a történelem. Az emlékműnél a Himnuszt is elénekelhettük. Jártunk a Kanora-gerincen, ott, ahol Feszty Árpád sátra is állt annak idején, hiszen ezen a helyszínen is készített vázlatokat a körképéhez. Csodálatos látványt nyújtott a Tiszát tápláló Sipot-vízesés, s különleges élmény volt a vízközi ásványvízforrásnál járni, ahol kóstolót is kaptunk. Elbuszoztunk a Szinevéri-hágóhoz, illetve a Szinevéri-tóhoz is, ahol felejthetetlen tutajozáson vettünk részt. Lélegzetelállító kaland volt végigsétálni a gombásteleki függőhídon, az „asszonyfaggatón” a Nagy-Ág völgyében. Sokat látott terepjárókon utazva cserkésztük be az egyik hegycsúcsot, mely igen rázós élmény volt, így jutottunk el Rahó fölé, a Dömény-havas tetejére.
Huszton – ahol közelről láthattuk a Kölcsey által említett „bús düledékeket” – találkozhattunk a helyi magyar általános iskola közösségével. A végtelenül kedves igazgatónő lelkesen fogadott bennünket. Nagy örömmel fogadtuk el kedves megvendégelésüket, s ők is köszönettel vették az osztályközösségünk felajánlásait.
Megálltunk a Trufanyec-vízesésnél és a Fekete- és a Fehér-Tisza összefolyásánál is. Leírhatatlan élmény volt végiglépkedni egy használaton kívüli vasúti hídon a Tisza fölött. A túránk Európa közepét is érintette! A helyet 1887-ben határozták meg először, magyar technológiával. Azóta már műhold alapú eljárással is ellenőrizték, és tényleg ott van a kontinens középpontja, ahol mi is megálltunk egy fotóra. Munkács vára, valamint Beregszász belvárosa is teljesen lenyűgözött bennünket.
A „Határtalanul!” programnak köszönhetően felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk ebben a négy napban. Nagy hálával tartozunk mindezért Bodnárné Vincze Máriának, aki oroszlánrészt vállalt a pályázatírásban és velünk tartva a kirándulás négy napjának sikerességében is. Köszönjük Bodó Péter igazgatóhelyettes úrnak a kísérőként, Bozsányi Vilmos úrnak pedig a sofőrként nyújtott odaadó munkáját! S végül, de egyáltalán nem utolsó sorban nagyon köszönjük idegenvezetőnknek, Horkay Sámuelnek azt a sok-sok helyi szervezést, élménybeszámolót, földrajzi és történelmi tényt, amely nélkül biztosan nem lett volna ennyire izgalmas és élménydús ez a kirándulás!